Mi az a légzésterápia? Miért trauma-informált? Hogyan működik? Mi történik egy ilyen alkalom során? Neked való-e egyáltalán? Görgess lentebb.
A traumáink, feszültségeink, nehéz érzéseink nem az elménkben, hanem a testünkben, az idegrendszerünkben, és a testünket körülvevő kötőszöveti hálóban, a fasciában raktározódik. Amikor trauma ér vagy elfojtod az érzelmeid, a tested elkezd védekezni, feszültség keletkezik benne, ami, ha nem tud feloldódni, a testben reked, és megjelenik fájdalom, izomfeszülés formájában. Ez pedig hosszútávon egyre több tünet kialakulásához vezethet. Csak párat említve:
gyakori vagy állandó fejfájás
feszülő, merev nyak és vállak
beszűkült mozgás,
felszínes, kapkodó légzés
állandó belső feszültség
szorongás, nyugtalanság
pánik.
A légzésterápia (breathwork) egy csodálatos testalapú (szomatikus) módszer ahhoz, hogy ezekhez a feszültségekhez hozzáférj, és megdolgozd, majd elengedd őket testi szinten is.
Miért működik?
Mert a tested irányítását az idegrendszered végzi, az idegrendszered felett pedig egyetlen dolog áll: a légzésed. Így a légzésterápia a légzés útján közvetlenül az idegrendszereddel dolgozik.
A breathworknek különböző irányzatai léteznek (pl. holotróp légzés, transzlégzés, CCB, stb.), amik a légzés erejével segítenek eljutni a tudatalattidhoz, és a testedben tárolt feszültségekhez.
Az általam képviselt irányzat a CCB (Conscious Connected Breathing), azaz a tudatosan összekapcsolt légzés, ami technika szempontjából azt jelenti, hogy folyamatosan áramoltatjuk a levegőt, miközben mélyítjük a légzést.
Traumainformált szemléletben dolgozni légzésterápiában azt jelenti, hogy abból indulunk ki, hogy a testednek, az idegrendszerednek van egy saját tempója, és ezt tiszteletben tartjuk.
Ez a gyakorlatban azt jelenti,hogy trauma-informált légzésnél tudjuk, hogy a légzés nagyon gyorsan hozzáférést adhat régi élményekhez, idegrendszeri mintákhoz. Ezért nem az a cél, hogy gyorsan „áttörjünk” vagy „katartikus élményt” idézzünk elő. A fókusz azon van, hogy biztonságban maradj (és hogy te is biztonságban érezd magad!) miközben kapcsolatba lépsz azzal, ami benned történik.
Fontos, hogy:
van választásod: bármikor lassíthatsz, megállhatsz, módosíthatsz. Együtt figyeljük a test jelzéseit, nem csak az érzelmi tartalmat
nem értelmezzük az élményedet („ez biztosan egy gyerekkori trauma” stb.)
az idegrendszered szabályozása fontosabb, mint az élmény intenzitása
Ez a fajta terápiás kísérés arról szól, hogy érezd, hogy biztonságban vagy a folyamatban, tartalak, és elengedheted magad.
A traumainformált légzésterápia visszaadja az érzést, hogy biztonságban vagy a saját testedben, és ezért alkalmas olyanoknak is, akiknél más módszerek inkább bezárást okoznának, mint feloldást.
Egy terápián valójában egy nagyon egyszerű dolog történik: lefekszel a jógaszőnyegedre, és elkezdesz figyelni a légzésedre. Nem kell „jól” csinálnod, nem kell erőlködnöd, nem kell megfelelned. Mindenki a saját ritmusában dolgozik.
Ahogy fokozódik az oxigénbevitel, a tested elkezd dolgozni, és képes a felszínre hozni az elraktározott feszültségeket, elakadásokat, emlékfoszlányokat, érzéseket.
Ez a folyamat sokszor nagyon érzelmes:
- van, akinek csak folynak a könnyei
- van, aki zokog,
- van, aki felszabadultan nevet,
- van, aki végtelen hálát érez,
- van, aki végre hatalmas levegőt tud venni. Szó szerint fellélegzik valamiből, ami régóta nyomja.
A légzés az iránytűd ebben a folyamatban. Ami jön, az jön – akkor és amennyire neked éppen biztonságos.
Sokan számolnak be arról, hogy a végére könnyebbnek érzik magukat. Mintha hely lett volna bent. Kevesebb feszültség, tisztább jelenlét, néha nagyon konkrét felismerések nélkül is. Nem kell értened, elég átélned.
Ez nem klasszikus értelemben vett terápia. Inkább egy találkozás a testeddel – azon a nyelven, amit ő is beszél, és te is értesz.
Vannak bizonyos kontraindikációk, amik fennállása esetén a saját biztonságod érdekében NE vegyél részt a csoportos órákon. Ha kérdésed van, nyugodtan keress emailben vagy foglalj egyéni időpontot konzultációra.
Jogászból IT vezető, IT-sból légzésterapeuta. Mi vezetett engem ide? Miért dolgozom légzésterapeutaként?
Azért, mert tudom, hogy milyen érzés kimerültnek lenni, túlterheltnek, szorongónak. Zsonglőrködni a munkával, a magánélettel, a túlzott elvárásokkal, és közben elveszíteni a kapcsolatot önmagammal.
De már azt is tudom, milyen érzés végre leengedni, ellazulni, fellélegezni (szó szerint) és újra kapcsolódni a testemmel.
Na de menjünk vissza egy kicsit az elejére: hogy hogyan kerültem én ide...
Ezeken az órákon találkozhatunk legközelebb. Szeretettel várlak. :)